Minden joghallgató találkozott a jogi szabályozás imperatív módszerének fogalmával, de nem sokan tudják, mi ennek a módszernek a lényege és milyen megkülönböztető jegyekkel rendelkezik.
A jogi szabályozás módszerei, mint a társadalmi és jogi kapcsolatok stabilizálásának elemei
A társadalmi és jogi kapcsolatok folyamatosan dinamikusan fejlődnek. A világ minden percében különféle kapcsolatok keletkeznek, erősödnek és eltűnnek a jogalanyok között. Senki számára nem titok, hogy bármely kapcsolat kereteit egyes normák állapítják meg. A jogviszonyok ebben az esetben sem kivételek.
A jogban a jogi szabályozás módszerének fogalmát fogadják el, amelynek tartalmát az adott jogághoz kapcsolódó bizonyos normák alkotják. A jogi szabályozásnak két fő módja van: a diszpozitív és az imperatív módszer. Mindkét módszert a jog minden ágában alkalmazzák, de valahol a túlsúly diszpozitív, máshol pedig elengedhetetlen.
Röviden a diszpozitív módszerről
A diszpozitív módszert különböző alanyok cselekedeteinek összehangolására tervezték, anélkül, hogy közvetlenül bármilyen cselekményre köteleznék őket. Ennek a módszernek az a megkülönböztető jellemzője, hogy a jogviszonyok alanyai egyenlőek egymással, vagyis a kapcsolatban nincs semmilyen hatalmi és alárendelési szempont. A diszpozitív módszert leggyakrabban olyan jogágakban alkalmazzák, mint a polgári jog. Tehát a polgári jogi kapcsolatok szerves részét képezik a különféle szerződések, amelyek létezése bizonyos személyek cselekedeteinek és céljainak összehangolására szolgál. A dispozitív módszer itt egyfajta szabályozó a szerződés és az abban nem meghatározott szempontok kidolgozására.
A törvényi szabályozás imperatív módszerének autoritarizmusa
Az imperatív módszer egy bizonyos alárendelési módszer, amely egyértelmű keretet határoz meg az engedélyezhető jogviszonyok számára, amelyeket kötelező és tiltó normák hoznak létre.
Ennek a módszernek a lényege abban rejlik, hogy az elfogadható viselkedési lehetőségek alternatív választása lehetetlen. Egy adott magatartás kiválasztása nem lehetséges, mert azt egyértelmű jogi keret szabályozza tiltásként vagy kötelezettségként. A jogviszony alanyai csak ezeket az utasításokat teljesíthetik, mivel azok kikerülése felelősségre vonással jár. Ez vezet az imperatív és a diszpozitív módszerek közötti fő különbséghez. Az imperatívum mindent megtilt, amit a törvény nem engedélyez, míg a diszpozitív éppen ellenkezőleg, mindent megenged, amit a törvény nem tilt.
A jogi szabályozás imperatív módszere elsősorban a közjogi ágazatokra jellemző, amelyek például alkotmányos és közigazgatási jogot is magukban foglalnak.
Összefoglalva tehát a fentieket, emeljük ki az imperatív módszer főbb jellemzőit:
- Normák-tiltások és normák-kötelezettségek fejezik ki.
- Egyes személyek hatáskörét és mások felelősségét szabályozó rendeletek rögzítik.
- Alapja a különféle állami hatóságok által végrehajtott állami kényszer.
- Az előírt normák be nem tartása a felelősség kötelező előírását vonja maga után.
