A munkanélküliségi ráta olyan érték, amely százalékban meghatározza az ország munkaképes lakosságának és a nem dolgozó munkaképes állampolgárok számának arányát. Ez a gazdaság állapotának kritériuma, amelynek minden országban megvan a maga megengedett értéke. A munkanélküliségi ráta mutatóját figyelembe veszik mindazon gazdasági előrejelzések és számítások összeállításakor, amelyeket az egész állam egészének és egyes területeinek fejlődésének tervezéséhez használnak.
Az oroszországi munkanélküliségi ráta, más országokhoz hasonlóan, a gazdaság állapotának egyik fő mutatója. A Rosstat szerint 2012 januárjától áprilisig ez a mutató hazánkban 6,5% volt, május óta pedig 5,4% -ra csökkent. De nagy valószínűséggel a munkanélküliségi ráta csökkenése nem jelzi a gazdaság pozitív változásait, hanem szezonális tényezővel áll összefüggésben, különösen a mezőgazdasági munka megkezdésével.
Az elmúlt évek eredményei szerint a szakértők Oroszországban a munkanélküliségi rátát folyamatosan csökkenőnek értékelték - 2009-ben ez 9% volt. De a mai számok már nem tűnnek olyan boldognak, ha átlagoljuk őket. Vannak olyan régiók, ahol a munkanélküliség többszörösen magasabb az átlagnál.
Ezek a régiók elsősorban Inguzsia területét foglalják magukban, ahol a munkanélküliségi ráta 2012 első negyedévében 48,9% volt, Csecsenföldön - 35,3%, a Tyvai Köztársaságban - 21,7%, Altáj területén - 17,2%, Kalmykiában - 13,3%, Kabardinóban. Balkária - 13%, Dagesztán - 12,7%. Asztrakhan, Kalinyingrád és Kurganinsk régióban a munkanélküliség 10,4, 10,1, illetve 11,9%.
Az észak-kaukázusi szövetségi körzet régiói külön felhívják a kormány figyelmét. Itt az eltartottakon élő munkaképes lakosság száma meghaladja a termelésben foglalkoztatottak számát. A közgazdászok úgy vélik, hogy ennek oka a túlnépesedés, a termelés hiánya és a magas szintű korrupció volt.
Ugyanez a probléma létezik az egyetlen iparágban működő városokban is - ez a szovjet időszak öröksége, amikor a védelmi iparnak dolgozó egyes településeken zárt életfenntartó rendszert hoztak létre, ahol valamennyi rendszere egy vállalkozás fennhatósága alá tartozott. Különösen sok ilyen település van Szibériában és az Urálban.
A szakértők szerint ebből a helyzetből az egyetlen kiút az orosz feldolgozóipar fejlődése és a kisvállalkozások számának növekedése. Ehhez elsősorban az állam érdeklődésére és támogatására van szükség.
