A katonaszerződés szerződés szerinti szabadságát annak a katonai egységnek a parancsnokának parancsára adják meg, amelyben a szolgálatot végzik. Ugyanakkor a meghatározott vakációs időszakra vonatkozó kívánságokat csak a katonai személyzet bizonyos kategóriáira veszik figyelembe.
A szerződéses katonák éves szabadságra jogosultak, amelynek hossza a teljes szolgálati időtől függ. Az ilyen személyek számára történő szabadságot a katonai egység parancsnokának parancsára bocsátják rendelkezésre, amelyet a vakáció biztosításának külön terve, az adott egység szükségletei vezérelnek. A katona nyaralást kérhet egy meghatározott időtartamon belül, azonban a parancs csak akkor köteles figyelembe venni ezt a kérést, ha egy ilyen személy az állampolgárok speciális kategóriájába tartozik, akik kérelem alapján pihenési joggal rendelkeznek.
Kinek van joga megválasztani a nyaralás időszakát?
A szerződéses katonák egyes kategóriái önállóan írhatnak ki szabadság iránti kérelmet, és az egységparancsnok egy meghatározott időszakban köteles kielégíteni szabadság iránti kérelmét. Ezek a kategóriák magukban foglalják a más államok területén folyó ellenségeskedések veteránjait, a csernobili atomerőmű katasztrófája által sújtott katonákat, a tizenhat évnél fiatalabb fogyatékkal élő gyermekek apjait, valamint az életkorukat el nem ért gyermekek egyedülálló apjait tizennégyből. Figyelembe veszi azoknak a vállalkozóknak a szabadsága időtartamáról alkotott véleményt is, akiknek felesége szülési szabadságon van. A jogszabály a katonai személyzet számos más kategóriáját is megkülönbözteti, akiknek joguk van a számukra megfelelő időben távozni.
Mit kell figyelembe venni a vállalkozók nyaralásának igénybevételekor?
A szerződéses katonáknak figyelembe kell venniük, hogy éves szabadságuk időtartama a katonai szolgálat időtartamának növekedésével nő. Tehát a pihenés kezdeti időtartama évente harminc nap, és egy bizonyos szolgálati idő elérésekor a maximális évente negyvenöt nap. Ezenkívül a vállalkozók egyes kategóriái további szabadságra jogosultak. Ebben az esetben, ha lehetséges, a katonai egységek parancsnokai is kötelesek figyelembe venni a katonák kívánságait, és alapvető és kiegészítő szabadságot biztosítanak közöttük szünet nélkül. Előfordul, hogy maga a vállalkozó bizonyos okokból szeretné több részre osztani saját nyaralását. Ebben az esetben kérelmet kell küldeni a parancsnokságnak, figyelembe véve azt a tényt, hogy a szabadság egyik része nem lehet kevesebb, mint tizenöt nap.
