Az erkölcsi kár fizikai vagy szellemi szenvedés, amelyet az állampolgár olyan cselekedetekkel okozott, amelyek a hozzá tartozó immateriális javakat sértik, vagy megsértik a személyes erkölcsi jogokat.
Az erkölcsi kár egyik formája az a betegséggel kapcsolatos tapasztalat, amely a jogok megsértése miatti erkölcsi szenvedés eredményeként merült fel.
Utasítás
1. lépés
Az Orosz Föderáció jogszabályai, nevezetesen az Art. A Polgári Törvénykönyv 151. cikke az "erkölcsi kár" fogalmát "testi és lelki szenvedésként" határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a kárt okozó személy cselekedeteinek szükségszerűen negatívan kell tükröződniük az áldozat fejében. Ez lehet a test különféle mentális reakciói (fizikai szenvedés) vagy tapasztalatok (erkölcsi szenvedés). Az érzések kifejezése olyan állapotok megnyilvánulása lesz, mint a szégyen, a félelem, a megaláztatás és az ehhez kapcsolódó érzelmi megnyilvánulások.
2. lépés
A nem vagyoni kár megtérítése iránti igényeket általában a bíróságon terjesztik elő a fő követeléssel együtt (a bűncselekmény vagy más jogellenes cselekmény által okozott anyagi kár megtérítésére). Ilyen kérelem benyújtásakor a lehető legegyértelműbben le kell írnia követelményeinek lényegét, valamint meg kell jelölnie annak okait, hogy miért pályázik. Ne felejtsük el, hogy az állítást mindig megfelelő bizonyítékokkal kell alátámasztani. Esetünkben ez lehet a tanúk vallomása, orvosi jelentés az egészségi állapotról stb. a helyzettől függően.
3. lépés
Az erkölcsi kár megtérítése iránti igényeket csak a bíróság vizsgálja meg (bár a felek közötti békemegállapodások tárgyalás nélkül is lehetségesek, de ez ritka).
Fontos kérdés itt a méretének meghatározása (pénzérték). Itt kell elmondani, hogy ugyanazon események különböző emberek általi értékelése nem azonos. Ezért az erkölcsi kár mértékének meghatározása szigorúan szubjektív.
4. lépés
A fentiek nyomán a nem vagyoni kár megtérítésének összegét kizárólag a bíróság határozza meg. Ideális esetben egy konkrét összeget nem szabad feltüntetni a keresetlevélben, hanem csak a bírósághoz kell kérni annak meghatározását. A gyakorlatban azonban a kártérítés kívánt összegét a keresetben leggyakrabban feltüntetik. A nem vagyoni kár összegének meghatározásakor a bíróság tisztázza a felperes álláspontját ebben a kérdésben, átfogóan (belső meggyőződése szerint) értékeli a jelenlegi helyzetet, majd döntést hoz. A legtöbb esetben a kártérítés összege jóval alacsonyabb, mint eredetileg megállapították.
