Az elbocsátással kapcsolatos szabadság iránti kérelmet bármely munkavállaló benyújthatja, a munkaszerződés felmondásának alapja ebben az esetben nem számít. Ennek a kérelemnek a kielégítése azonban a munkáltató joga, és nem kötelessége, ezért a vállalat visszautasíthatja a munkavállalót.
A munkavállaló elbocsátása a szervezetből gyakran meglepetés a munkáltató számára. Általában egy ilyen alkalmazottnak fel nem használt szabadsága van, amelyért a hatályos munkaügyi jogszabályok szerint kártérítést kell fizetni. A meghatározott ellentételezést a teljes kifizetéssel együtt adják ki a munkaszerződés megszűnésekor, azonban egyes esetekben a munkavállaló az összes hátralévő szabadsági napot későbbi felmondással kívánja felhasználni. Az ilyen használat célja a szolgálati idő növelése, mivel a munkaszerződés felmondásának napja ebben az esetben a nyújtott szabadság utolsó napja lesz. Ezenkívül ezen vakáció alatt ez az állampolgár továbbra is a szervezet alkalmazottjának számít, megtartja a törvény által biztosított összes garanciát (például társadalombiztosítás).
A munkáltató köteles szabadságot biztosítani felmondásakor?
Az utólagos felmondással járó szabadság megadásának kezdeményezését magának a munkavállalónak kell kezdeményeznie, akinek joga van megfelelő nyilatkozattal a munkáltatóhoz fordulni. Az Orosz Föderáció Munka Törvénykönyve szerint azonban egy szervezet ilyen szabadságot biztosíthat anélkül, hogy megemlítené az ilyen kötelesség létezését. Következésképpen a munkáltató általában önállóan dönt arról, hogy kielégíti-e a munkavállaló pihenés iránti kérelmét későbbi felmondással, mivel az ilyen szabadság bejegyzése a szervezet joga, és nem kötelessége. Ha a társaság visszautasítja az ilyen szabadságot, ez nem mentesíti a munkavállaló az éves pihenő minden fel nem használt napjának ellentételezésének kötelezettsége alól.
Mikor válik kötelezővé a szabadság és az elbocsátás?
Az egyetlen eset, amikor a szabadság utólagos felmondásával a munkáltató kötelessége válik, a munkaszerződés felek közötti felmondása. Ugyanakkor a meghatározott megállapodásnak tartalmaznia kell egy speciális feltételt, amely kötelezi a szervezetet arra, hogy az elbocsátásakor szabadságot biztosítson az alkalmazottnak. Ilyen feltétel megléte arra kötelezi a vállalatot, hogy teljesítse a munkavállaló által benyújtott kérelmet, a nyaralás kiadásának elutasítása ellen fellebbezni lehet. Ilyen viták azonban a munkáltatók és a munkavállalók között ritkák, mivel a legtöbb alkalmazott esetében nincs alapvető különbség a fel nem használt nyaralásért járó kártérítés és a nyaralási díj között.
