A gyermek tizennyolc év után csak akkor kaphat tartásdíjat, ha munkaképtelennek és segítségre szorulónak ismerik el. Minden más esetben a szülők tartásdíj fizetési kötelezettsége a nagykorúság elérésével megszűnik.
A felnőtt gyermekek szülei között gyakran felmerül a kérdés a tartásdíj beszedésének lehetőségéről a 18. életév betöltése után. Széles körben elterjedt tévhit képezi az ilyen büntetés lehetőségét abban az esetben, ha egy gyermek nappali tagozatos oktatásba kezd. Ebben az esetben a felnőtt megtart bizonyos állami juttatásokat, de a tartásdíj nem vonatkozik az ilyen kifizetésekre. A jelenlegi családjog a gyermek nagykorúságának megszerzését a tartásdíj megszüntetésének okaként osztályozza, ezért a legtöbb esetben a gyermek csak bizonyos összegű, a korábbi időszakokban (korábban 18 éves kor elérése).
Milyen esetben követelheti tartásdíj fizetését 18 éves kora után?
Az Orosz Föderáció családi törvénykönyve előírja az egyetlen esetet, amikor a szülők fenntartják a felnőtt gyermekük eltartásának kötelezettségét. Ez a helyzet csak akkor lehetséges, ha a felnőtt fogyatékkal él és rászorul. A fogyatékosságot az illetékes hatóságok az orvosi megbízás átadása eredményeként állapítják meg (a munkaképesség korlátozásának mértéke). Magának egy felnőtt gyermeknek vagy képviselőjének közvetlenül a bíróságon kell igazolnia a pénzeszközök szükségességét (a tartásdíj kényszerített behajtása esetén), amelyhez minden információt össze kell gyűjteni a pénztári bizonylatokról, a gyermekhez tartozó vagyonról, a rögzített költségekről (például gyógyszerek, orvostechnikai eszközök esetében).
Hogyan kaphatom meg a bíróság által elrendelt gyerektartást?
A tartásdíj kötelező átvétele érdekében a felnőtt gyermeknek kérelmet kell benyújtania a bírósághoz, amely meghatározza a vonatkozó követelményeket. A kérelemhez csatolják a munkaképtelenség megállapítását, valamint a további források szükségességét igazoló dokumentumokat. A törvény meghatározza, hogy a tartásdíj beszedésekor ebben az esetben a bíróság mindig fix összegben állapítja meg a kifizetések összegét, és nem a szülők jövedelmének százalékában. Következésképpen a kérelemben a gyermek megkövetelhet egy bizonyos összeget, amelyet havonta fizetnek. A végleges méretet a bíróság állapítja meg az ügy konkrét körülményeitől, a felek anyagi és családi állapotától függően.
