A munkajog forrásait különféle szabályozásoknak nevezzük, amelyek a munkakapcsolatokat és a hozzájuk szorosan kapcsolódó kapcsolatokat szabályozzák. Különböző típusú munkajogi források léteznek.
A munkajog meglévő forrása a munkaügyi jogszabályok jogi aktusokban való kifejeződésének egyik formája lehet. Az ilyen törvények csak munkajogi normákat tartalmaznak, vagy összetettek. A munkajog forrásait a kijelölt hatóságoknak el kell fogadniuk.
A munkajog forrásainak fő típusai
A munkajogi források szokásos osztályozása a jogi erő szerinti megoszlásuk. Különösen a munkajog jelentős forrásait veszik figyelembe: az Orosz Föderáció alkotmányát, a szövetségi törvényeket és a nemzetközi szabályozásokat, az orosz alanyok törvényeit és az elnöki rendeleteket, a kormányrendeleteket, a minisztériumok és minisztériumok rendeleteit, a helyi önkormányzati szervek aktusait és a helyi szabályozásokat.
A legális források között nem utolsó helyet foglalja el Oroszország alkotmánya. A legmagasabb jogi erővel bír, és rögzíti a fő munkaügyi polgári jogokat. A fő szövetségi törvény a Munka Törvénykönyve. A törvény szabályozhatja a munkavállalók munkakapcsolatait, és feltételezi a normális munkához szükséges legmagasabb szintű feltételek megteremtését. Az elnöki rendeletek központi helyet foglalnak el a házirendek között. A lényeg az, hogy nem mondanak ellent a jelenlegi alkotmánynak. Az államfő által elfogadott összes aktus nem tekinthető munkajogi forrásnak.
Ami az orosz kormány rendeleteit illeti, ezek a végrehajtó hatalom aktusai, amelyek célja a felsőbbrendű jogi aktusok konkretizálása és tisztázása. A szociális partnerségi megállapodások a munkajog alapvetően új forrásának tekinthetők. Kiderült, hogy a szociális partnerek a munkavállalók és a munkaadók képviselői. A helyi jogszabályok, amelyek munkajogi forrásokként működhetnek, szintén nagyon fontosak.
A munkajog forrásainak egyéb osztályozása
A munkajog összes forrását fel lehet osztani:
- a törvényekről, rendeletekről, rendeletekről és rendeletekről szóló törvény formája szerint;
- a szövetségi, ágazati és területi cselekvési kör szerint;
- az iparág összetett és ágazatspecifikus tagsággal;
- az általános és különleges előírások normáinak jellege szerint;
- a kodifikált és nem kodifikált általánosítás mértékével.
