A jogi pozitivizmus különösen népszerű volt a 19. században Nyugat-Európában és Oroszországban. Szerinte minden törvény az állam törvényalkotási funkciója, ezért igazolja az államhatalomból fakadó bármilyen hozzáállást, normát.
A jogi pozitivizmus a jogfilozófia egyik ága. Hívei az "itt és most" működő törvény tanulmányozásával szűkítik a jogtudomány keretein belül megoldott feladatok körét. Sőt, a tudomány normák, viselkedési szabályok összességének tekinti, amelyeket kényszerítő erővel hoznak létre az uralkodó hatalom részéről.
A jogi pozitivizmus kialakulásának története
A jogi pozitivizmus eredete 1798-1857-ig nyúlik vissza, amikor O. Comte kialakította a pozitív filozófia rendelkezéseit. Munkáiban az akkori társadalmi életre összpontosított, és elmagyarázta a társadalom kialakulásának új rendjének kialakításának szükségességét, figyelembe véve a múltat, a jelenet és a lehetséges jövőt.
Ez a tendencia különösen a 19. század végén vált népszerűvé. Ebben az időben támogatói elsősorban Nyugat-Európában és Oroszországban voltak megtalálhatók. A jogi pozitivizmus megjelenése John Austin szavaihoz kapcsolódik, aki szerint a kormányt úgy kell megalakítani, hogy továbbra is kormányzott maradjon.
A XX. Században a jogi pozitivizmus a polgári joggyakorlatban rejlett. Ennek egyik iránya a normativizmus volt.
A jogi pozitivizmus lényege és jelentősége
Az irány szerint a törvény az állam törvényalkotási funkciójának eredménye, amely nem függ az osztály, a gazdasági és egyéb viszonyoktól. J. Austin szerint a normáknak több típusa létezik: isteni és pozitív erkölcs. Ez utóbbi alapvetően tartalmazhatja más emberek véleményét, vagy politikai erő szervezheti őket. A jogi tudomány e tekintetben a már kialakult jogi fogalmak, jogi kötelezettségek és különféle szankciók rendszerén alapul.
A pozitivizmus mindig igazolja az állam által hozott döntéseket. Minden ilyen követelményt szigorúan be kell tartani, függetlenül attól, hogy milyen tartalommal rendelkeznek. Emiatt a pozitivista jogi gondolkodás a legtöbb autoriter uralom alatt álló országban rejlik.
A modern pozitivista kormány tagadja a törvényt, mint a szellem megnyilvánulását. A híres politológus M. Yu. Mizulin szerint a leírt megközelítések elterjedésével az oroszországi modern jogalkotási gyakorlat nem ad lehetőséget az emberi jogok fejlesztésére, akadályozza a jog egészének fejlődését. Jelenleg a pozitivista joggyakorlat a nemzeti jogrendet a külső és társadalmi problémák megoldásának eszközévé változtatja, kizárólag a jogot alkalmazva jelentőséggel.
