A műszakos munkaidőben történő túlórázás túlórázás vagy szabálytalan munkaidő formájában formalizálható. Az ilyen feldolgozás díja annak típusától függ, amelyet a munkavállaló és a munkáltató közötti megállapodás határoz meg.
Az orosz munkaügyi jogszabályok kétféle feldolgozást írnak elő, amelyek nemcsak a tervezés, hanem a fizetés és a munkavállaló számára nyújtott egyéb garanciák között is különböznek. Tehát a műszakon kívüli munkába való alkalmi részvétel esetén a túlórát formalizálni kell. Ha a munkáltatónak szisztematikus igénye van egy adott munkavállaló feldolgozására, akkor szabálytalan munkanapot állítanak össze, amelynek feltételét a munkaszerződés vagy egy kiegészítő megállapodás rögzíti. A probléma az, hogy hiányzik az Orosz Föderáció Munka Törvénykönyvében a kiegészítő munkába való szisztematikus részvétel fogalma, amely lehetővé teszi a munkaadók számára, hogy szinte minden esetben a túlórákat formalizálják azáltal, hogy szabálytalan munkaidőt állapítanak meg, ami gazdasági szempontból előnyösebb a szervezetek számára. Kilátás.
Hogyan fizetik a túlórákat?
A munkavállaló számára a legelőnyösebb lehetőség az időszakos túlmunkát túlóraként kezelni. Ebben az esetben a szervezet kiad egy utasítást a munkavállaló vonzására a meghatározott munkára, amelyet az első két órában (minden műszak után) másfél összegben kell fizetni, a következő órákban pedig duplán kell fizetni. Kívánt esetben a munkavállaló nem kaphatja meg a meghatározott pénzbeli díjazást a túlmunkáért, de pótolja azt további pihenéssel. Ebben az esetben a megadott további pihenő időtartama nem lehet kevesebb, mint a feldolgozási idő. A fenti bérek a minimumok, a szervezet belső dokumentuma, a túlórákért fizetett összegek növelhetők.
Hogyan fizetik meg a feldolgozást szabálytalan munkaidő mellett?
A szabálytalan munkaidőt általában a szervezet munkavállalóval kötött munkaszerződése rögzíti, mivel a túlórák ebben a rendszerben szisztematikusak, ezek a konkrét munka jellegéből adódnak. Ezért a munkaügyi jogszabályok nem írnak elő magasabb garanciákat az alkalmazottak számára, akik ebben a módban végeznek munkaügyi tevékenységet. A rendszertelen munkaidővel rendelkező alkalmazottaknak nem jár kiegészítő fizetés, de további éves szabadságra jogosultak, amelynek minimális időtartama három naptári nap. Az említett szabadságot a munkáltatónak is fizetnie kell, ami bizonyos kompenzáció egy ilyen munkarendért.
