A modern gazdaságban olyan mutatót használnak, mint a fogyasztásra való hajlandóság. Számítása szükséges az adott termék iránti országos igény meghatározásához. Ezenkívül ismerni kell az áruk költségének változásának nagyságát, az import és az export mennyiségét, valamint a teljes termelési mennyiséget.
Szükséges
- - számológép;
- - a teljes költségek változásának összege;
- - az import változásának mértéke;
- - a kormányzati kiadások összege;
- - a beruházás összege;
- - a termékek előállítására fordított összeg;
- - a nettó nemzeti termék értéke.
Utasítás
1. lépés
A határfogyasztási hajlandóság kiszámításához meg kell határozni az összes költséget. Összeadja a meghatározott termékek fogyasztását, a beruházásokat, az állami kiadásokat és a nettó exportot. Ez utóbbi értéket úgy találjuk meg, hogy az export összegéből kivonjuk az import mennyiségét.
2. lépés
Határozza meg a nettó nemzeti termék összegét, amelynek értékének egyensúlyban kell lennie, vagyis a teljes termelési mennyiség megegyezik az összes kiadással. Ezt a mutatót általában úgy lehet kiszámítani, hogy összesítik az összes költséget.
3. lépés
Határozza meg a szorzó értékét, amelyet úgy számolnak, hogy elosztjuk a nettó nemzeti termék összegének eltérését (az NNP-ből vonjuk le a változás teljes összegét, amelyet úgy számolunk, hogy a kisebb mutatót kivonjuk a nagyobb értékből.) az összes kiadás eredeti változásának összegével.
4. lépés
A marginális fogyasztási hajlandóság a következőképpen van meghatározva. Az összes termelési költség változásából vonja le a nettó nemzeti termék mutató eltérését. Szorozza meg az eredményt az NNP növekedésének (csökkenésének) összegével.
5. lépés
A termelés szintjének meghatározása érdekében ki kell számolni a határfogyasztási hajlandóságot. Ha az összes költség megegyezik vagy csaknem megegyezik egy bizonyos mennyiségű termék megvásárlásához szükséges pénzmennyiséggel, akkor a termelés szintje egyensúlyban van.
6. lépés
A termékek fogyasztására vonatkozó marginális hajlandóság kiszámítása szükséges a teljes jövedelem változásának elfogyasztott részarányának meghatározásához. A határhajlam értéke általában kevesebb, mint egy. Ha a marginális megtakarítási hajlandóság mutatója ismert, akkor töltsük ki azt az arányt, amelyből látható, hogy az értékek fordítottan arányosak egymással.
