A „lézer” szó a fényerősítés stimulált sugárzásból eredő kifejezésének első betűiből áll, ami angolul azt jelenti, hogy „a fény erősítése stimulált emisszióval”. Vagyis a lézer olyan eszköz, amely a hő-, fény- és elektromos energiát szűken irányított sugárzási áram energiájává alakítja. Ez a sugárzás lehet folyamatos vagy diszkrét.
A lézer három fő részből áll: egy aktív közegből (amelyben valójában sugárzás keletkezik), egy külső energiaforrásból (szivattyú energia) és egy optikai rezonátorból, amely a generált hullámok fenntartását szolgálja a szükséges frekvenciával és elnyomni másokat. Az aktív közeg a lézer típusától függően lehet szilárd, folyékony, gáz, plazma.
Elméletileg a lézer létrehozásának alapjait számos világhírű tudós, többek között A. Einstein munkái fektették le. Köztük voltak honfitársaink, N. Basov és A. Prokhorov, az 1964-es fizikai Nobel-díj kitüntetettjei is. A működőképes lézer első prototípusát 1960-ban mutatták be. Pulzáló üzemmódban működött, és egy mesterséges rubinkristály aktív közegként szolgált benne. Ugyanebben az évben folyamatosan működő hélium-neon lézert hoztak létre. 1963-ban J. Alferov és G. Kremer fizikusok kidolgozták a félvezető heteroszerkezetek elméletét. Ezen elmélet alapján új típusú lézereket hoztak létre. Ezért a munkáért Alferov és Kremer 2000-ben Nobel-díjat is kapott.
A lézereket széles körben használják különböző területeken. Sokféle anyagból készült alkatrészek vágására és hegesztésére, felületek lézerszórással történő bevonására, termékek gravírozására és jelölésére szolgálnak stb. A lézernyomtatók, vonalkódolvasók, mutatók már régóta szerepelnek mindennapjainkban.
A lézerek segítségével háromdimenziós holografikus kép készül. Nélkülük elképzelhetetlen a modern méréstechnika, legyen szó akár idő, hőmérséklet, szögsebesség, optikai sűrűség stb.
Sikeresen használják az orvostudományban a legkülönbözőbb műveletekhez, elsősorban a szemsebészet és a kozmetológia területén. A lézersugár régóta megkapta a tiszteletteljes "vér nélküli szike" nevet.
Végül, a lézerek egyre szélesebb körben használják a katonai ügyeket, és nem csak útmutatásként és távolságmérésként, hanem alapvetően új szárazföldi, tengeri és légi rendszerek létrehozásában is.