A kommunikáció az emberek közötti különféle kapcsolatok kialakításának folyamata, amelyek közös tevékenységek eredményeként jöttek létre. A kommunikáció magában foglalja a különböző típusú információk cseréjét, egy stratégia kidolgozását, egymás felfogását. A modern vezetők számára komoly problémát jelent az interperszonális kommunikáció gyenge ismerete vagy akár nem ismerete.
Általános kommunikációs modell a menedzsmentben
A menedzsment elméletben jelenleg nincs általános üzleti kommunikációs modell. Pontosan ugyanaz, mint aminek nincs egyetlen meghatározása. A legtöbb kutató azonban ezt a fogalmat interakciós folyamatként értelmezi, amely egy adott eredményre irányuló információcsere révén történik. Ilyen csere a céltudatos tevékenység folyamán következik be.
A menedzsment és a menedzsment területén néhány tudós az oksági célokra és a funkcionális tartalomra helyezi a hangsúlyt a kommunikáció meghatározásakor. Külön megkülönböztetik az üzleti kommunikációs kommunikációt, amelyet szimbolikus eszközökkel hajtanak végre. Ennek oka lehet a tevékenység igénye, és arra is irányulhat, hogy megváltoztassa a tevékenységben részt vevő partner viselkedését, szemantikai és személyes formációit.
Kommunikációs szakaszok
A kommunikáció a menedzsmentben több szakaszra osztható.
Az első szakaszt a kommunikáció igénye határozza meg. Ösztönzi a kapcsolatot más emberekkel.
A második szakasz a kommunikáció céljaira összpontosít, a közvetlen kommunikációs helyzetben.
A harmadik szakasz a kommunikáció tartalmának megtervezése. Ebben a szakaszban egy személy gyakran öntudatlanul határozza meg, mit fognak mondani a beszélgetőtársnak.
A negyedik szakasz a közvetlen érintkezés. A beszélgetőtársak véleményeket, tényeket és ötleteket cserélnek. Ennek a szakasznak az eredménye a visszacsatolás, vagyis a kommunikáció stílusai, módszerei és irányai ki vannak igazítva.
Kommunikációs megvalósítási problémák a menedzsmentben
A probléma szinte minden kutatója egyetért abban, hogy az alkalmazottak közötti aktív kommunikáció megoldást jelenthet a szervezet összes problémájára és problémájára. Mintha minél több ilyen kommunikáció lenne, annál kevesebb különféle probléma merülhet fel, vagy sokkal gyorsabban megoldódnak. Ezt az üzleti stratégiát óvatosan kell kezelni. Végül is a vezetők vagy az egész szervezet egésze ilyen megközelítéssel túlterhelt központokká válhat a különféle és számos kérdés megválaszolására, és így abszolút felesleges információk tárházává.
Egy másik véglet, amely felesleges problémákhoz vezethet, a kommunikáció különböző csatornáinak minimális száma a csapatban. Ez nem csökkentheti az információk mennyiségét, hanem éppen ellenkezőleg, átviszi azokat a földalatti központokba, ami közvetlenül befolyásolja a vezetők által hozott döntések minőségét.
