Az alkalmazott szabadsága a törvényben meghatározott fizetett pihenőnap mindenki számára, aki munkaszerződés alapján dolgozik.
Az Orosz Föderáció Munka Törvénykönyve előírja azokat az eseteket, amikor a munkavállaló nyaralás helyett pénzbeli ellentételezést kaphat a fel nem használt napokért.
A munkavállaló minden ledolgozott évre (365 naptári nap) minimum 28 naptári nap pihenőre jogosult. Ezt hívják az alkalmazott fő szabadságának. Ez a 28 nap nem pótolható készpénzfizetéssel, a munkavállaló köteles ezt az időt pihenni. Vagyis lehetetlen a kialakult nyaralást pénzzel helyettesíteni, azt csak teljes egészében vagy részekre bontva lehet a munkáltatóval egyeztetve.
Ha a munkavállaló az Oroszországi Munka Törvénykönyvének és (vagy) a munkáltatóval kötött kollektív szerződésnek megfelelően további éves szabadságnapokra jogosult, azokat pénzbeli ellentételezéssel pótolhatja, de nem mindig.
Így a 18 év alatti munkavállalók, a terhes nők, valamint a káros és veszélyes munkakörülmények között dolgozó munkavállalók nem számíthatnak pénzbeli ellentételezésre a további nyaralási napokért.
Fontos megérteni, hogy a nyaralás egy részének készpénzzel történő cseréje jog, nem pedig a munkáltató kötelezettsége. Ezért a munkavállaló pénzbeli kompenzáció iránti kérelme a nyaralás fel nem használt része helyett nem biztos, hogy teljesül.
Ha a munkavállaló kérésére pozitív döntés születik, a munkáltató pénzbeli ellentételezés kifizetését elrendeli, és megváltoztatja a nyaralás menetrendjét.
Az egyetlen eset, amikor a fel nem használt nyaralás pénzbeli kompenzációját szükségszerűen minden alkalmazottnak fizetik, az elbocsátás. Ugyanakkor az elbocsátás okai nem számítanak. De itt is van egy árnyalat: a fel nem használt főszabadság teljes mértékben megtérül, de a fel nem használt éves pótlólagos szabadság után a kifizetés legfeljebb 7 naptári nap alatt teljesül.
A fel nem használt nyaralásért a munkavállaló átlagkeresetét fizetik ki, nevezetesen az átlagos napi keresetet szorozva a fel nem használt nyaralás napjainak számával. Az átlagos napi kereset kiszámításának eljárása a munkahét hosszától, valamint a munkavállaló munkarendjétől függ.
Érdekes módon az ellenkezője is előfordul - ilyenkor visszatartják azokat az összegeket, amelyeket a munkáltató átutalt a munkavállalónak a szabadságra, és amelyeket (még előre) nem dolgoztak ki. Ha egy alkalmazott hat hónapig dolgozott, akkor egész évben szabadságot vehet igénybe. De ha ez év vége előtt úgy dönt, hogy szabad akaratából lemond, a szabadságköltséget visszatartják a végkielégítésektől. Ha pedig a végkielégítés nem elegendő, a többit a munkáltató a bíróságokon keresztül gyűjtheti be.
