Oroszországban a fogyasztói kosár messze meghaladja a minimálbért, ami egyes állampolgárokat arra kényszerít, hogy további jövedelmet keressenek a megélhetés érdekében. De a többletkereset kétélű kard.
A további keresetek célszerűségét kétféle nézőpontból szemlélhetjük - javítva az alany pénzügyi helyzetét és a társadalom gyakorlati hasznát.
További jövedelem a családi költségvetés pótlásaként
A modern társadalomban a peresztrojka óta a tendencia a társadalom társadalmi és anyagi rétegződése felé mutat. Az életszínvonal kiegyenlítésének vágya arra kényszeríti az embereket, hogy további keresetekhez forduljanak. Bár egyes szakterületek emberei számára a kiegészítő jövedelem az egyetlen módja a megélhetésnek.
Lehet megélni tanár vagy orvos keresetéből, de nagyon szerényen. Lehetetlen megélni az óvodai segédtanár fizetéséből. Könyvtárosok, így a múlt század elején Likhacsev akadémikus "Oroszország utolsó szentjeinek" nevezte gyakorlatilag szabad munkájuk miatt.
Az ilyen családok számára a kiegészítő jövedelem egyrészt áldás. De másrészt a második munkához idő kell, amelyet fel lehet használni a családi kommunikációra, a kulturális kikapcsolódásra.
Ezenkívül az ember emberi képességeinek korlátai vannak, és az állandó fizikai fáradtság az emberi egészség romlásához vezethet.
További jövedelem a társadalom fejlődéséhez való hozzájárulásként
Akinek az ember dolgozik, végső soron valamilyen terméket készít vagy szolgáltatásokat kínál. A termék vagy szolgáltatás minősége nagyban függ a befektetett erőfeszítéstől.
1. példa Milyen erőfeszítéseket tehet egy taxisofőr, aki műszakban egy üzemben "bombázni" megy, hogy extra fillért kapjon családjának? Ebben az esetben a többletjövedelem emberi tragédiává válhat.
2. példa Az alacsony iskolai keresetet a lehető legnagyobb mértékben kompenzálja a további munkaterhelés, de mindennek van határa. A 18 órás normával a tanár nem vehet fel kettőnél többet, de ez az összeg nem elegendő a normális létezéshez. Ennek eredményeként a tanár kénytelen korrepetálást folytatni, a fő erőfeszítéseket téve a fizetett hallgatók minőségi szolgáltatásainak biztosítására. Nincs energiája vagy ideje arra, hogy felkészüljön az órákra a fő munkahelyen. Ebben az esetben a kiegészítő keresetek fokozatosan átalakulnak állandó keresetekké, ami viszont a közoktatás minőségének csökkenéséhez vezet.
Sok példa van, de egy következtetést levonhatunk. Plusz pénzt keresni gonosz. Minden embernek kiváló minőségben kell elvégeznie a fő munkáját, és fizetést kell kapnia érte, amely kielégítheti az igényeket, és nem csak fiziológiát. De ez a kérdés a munkáltató hatáskörébe tartozik. A költségvetési szervezetek esetében csak az államra kell támaszkodni.
