A jogtudomány különféle ágainak tanulmányozása során gyakran felmerülnek a szubjektív jog lényegének félreértésével kapcsolatos nehézségek. Ez a kategória az egyik legfontosabb a jogtudományban. A szubjektív jogok a meghatározott egyetlen jogviszonyban álló személyek érdekeinek kielégítéséhez kapcsolódnak. Nem szabad összetéveszteni őket az objektív törvénnyel, amely a társadalmi viselkedés bonyolult normarendszere és szabályai.
A szubjektív jogot a jogtudományban az esetleges magatartás mértékének nevezzük, amelyet egy felhatalmazott személyhez rendelünk, és amelyet a jogviszony többi résztvevőjének feladataival ruházunk fel. Itt a megengedett magatartás mértékéről beszélünk, amely objektív törvény alapján valósul meg és szerezhető be.
A társadalmi kapcsolatok fejlődése során a szubjektív jogok és kötelezettségek egyedülállóan jelennek meg a társadalmi interakció két különálló résztvevője között. Idővel ugyanaz a kapcsolat jelenik meg a társadalom többi tagja között, ami szükségessé teszi a jogi szabályozást. Ettől a ponttól kezdődik a jogállam formális meghatározása. A formalizált norma jelzi, hogy a jogviszony alanyai milyen magatartásmérővel rendelkeznek, melyikük rendelkezik szubjektív jogokkal és kötelezettségekkel.
A szubjektív jogok a jogviszonyban résztvevők bizonyos cselekedetei révén valósulnak meg előnyök megszerzése érdekében, amelyekkel kapcsolatban jogviszony keletkezett. Egy személy szubjektív joga megfelel mások jogi kötelezettségének. A szubjektív jog megszűnik, ha azt megtagadják, vagy ha ezt a jogot más személyekre ruházzák át.
Az ilyen típusú törvények ilyen nevet kaptak, mivel a szubjektív jog közvetlenül kapcsolódik az egyes alanyok szükségleteinek kielégítéséhez. Ezenkívül e jog gyakorlása függ az ember szubjektív akaratától, attól a vágyától, hogy ezt vagy azt a cselekedetet hajtsa végre, vagy visszautasítsa. Ha a cselekmények jogszerűek, egy személyt nem lehet korlátozni az engedélyezett magatartás keretein belül, joga van élvezni az e személy számára biztosított előnyöket. Ha nincs szükség jóra, a szubjektív jog lényegtelenné válik, és nem valósul meg.
Példaként megemlíthetjük azt a helyzetet, amikor a politikai vezető cselekedeteiben csalódott ember politikai passzivitással és a választásokon való részvétel megtagadásával reagál rájuk. Más szavakkal, itt a szavazati jog gyakorlásának megtagadásáról beszélünk. A szubjektív jog ebben az esetben irrelevánssá válik a jogviszonyok viselője számára.
