Az ítélethozatalban az enyhítő körülmények játszanak jelentős szerepet, amelyek jelenléte jelentősen csökkentheti a szabadságvesztés időtartamát, vagy akár megváltoztathatja a visszatartás mértékét a vádlott javára.
Utasítás
1. lépés
Az enyhítő körülmények olyan cselekmények és élethelyzetek kombinációját jelentik, amelyek miatt a bíróság leereszkedhet. Feltételesen ezek a körülmények két nagy csoportra oszthatók: személyes és pszichológiai körülmények és külső körülmények.
2. lépés
Az első csoportba azok a körülmények tartoznak, amelyek a vádlott erkölcsi jellegét és pszichológiai állapotát jellemzik. A bíróság enyhíti a büntetést, ha:
- a vádlott először követett el bűncselekményt (tettének társadalmilag veszélyes jellege kivétel jellegű, és nem szisztematikus);
- a vádlott terhesség alatt bűncselekményt követett el;
- a vádlott az áldozattal szembeni együttérzésből fakadóan jogellenes cselekményeket követett el (például a reménytelen beteget gondozó személy a beteg személyes kérésére leválasztja az életfenntartó eszközökről);
- maga a vádlott beismerte, megbánta és aktívan segítette a nyomozást;
- a vádlott a bűncselekmény elkövetése után azonnal orvosi és egyéb segítséget nyújtott a sértettnek;
- a vádlott vállalja, hogy számos intézkedést tesz az áldozatnak okozott kár megtérítésére (az anyagi és erkölcsi kár önkéntes megtérítésére).
3. lépés
A büntetés enyhítésére alkalmas külső természetű enyhítő körülmények:
- kisgyermekek, fogyatékkal élők, idős, súlyosan beteg rokonok, akik a vádlotttól függenek
- nehéz életkörülmények (utóbbiak jelenléte és befolyásuk mértéke, a bíróság minden esetben egyedi alapon állapít meg);
- a vádlott fizikai vagy mentális kényszerítése bűncselekmény elkövetésére harmadik felek részéről (előfeltétel ebben az esetben az anyagi, szolgálati vagy egyéb függőség jelenléte, valamint a mentális nyomás egyéb mechanizmusai);
- a szükséges védekezés határainak túllépése (ez a tétel magában foglalja a vádlott saját és mások védelmére irányuló cselekedeteit).
