Határozott idejű munkaszerződés megkötésekor a munkavállaló számára általános fizetett szabadságot kell biztosítani. A vakáció időtartamának kiszámításának bizonyos jellemzői csak azokra az alkalmazottakra vonatkoznak, akik legfeljebb két hónapra kötnek megállapodást, valamint szezonális munkára.
A munkaügyi jogszabályok nem teszik lehetővé a munkáltató számára, hogy határozott idejű megállapodásokat kössön az alkalmazottakkal annak érdekében, hogy elkerülje a személyzet számára a garanciák és kompenzációk nyújtását, amelyek a határozatlan idejű megállapodásokat kötött személyekre vonatkoznak. Éppen ezért az Orosz Föderáció Munka Törvénykönyvének 114. cikke, amely valamennyi alkalmazott jogát kihirdeti fizetett szabadság igénybevételére, a határozott idejű munkaszerződésben részes felekre is vonatkozik. Az ilyen munkavállalók szabadságát általános alapon kell biztosítani. A meghatározott szabadság időtartamának kiszámításának egyes jellemzői kizárólag azokra az alkalmazottakra vonatkoznak, akik két hónapnál rövidebb időtartamra érvényes megállapodások alapján dolgoznak az idénymunkát végző személyzetnél.
Néhány alkalmazott szabadságának kiszámításának jellemzői
Azok a munkavállalók, akik két hónapnál rövidebb időre kötöttek határozott idejű munkaszerződést, számíthatnak arra, hogy minden ledolgozott hónap után kétnapos fizetett szabadságot kapnak. Hasonló szabályt állapítanak meg az idénymunkában foglalkoztatott munkavállalók esetében. Ugyanakkor a legfeljebb két hónapos munkaszerződéssel rendelkező munkavállalók a megállapodás érvényességi idejének lejártával igénybe vehetik a jelzett szabadságot, vagy anyagi kártérítést kaphatnak érte. Minden más személyre, aki hosszabb határozott idejű munkaszerződést kötött, a fizetett szabadság kiszámításának és odaítélésének általános eljárása érvényes.
A szabadság felhasználásának jellemzői az elbocsátáskor
Az Orosz Föderáció Munka Törvénykönyve 127. cikkének tartalmával összhangban az elbocsátásakor a munkavállalót kötelező pénzbeli ellentételezésben részesítik a fel nem használt nyaralásért. Ugyanakkor a munkavállaló kérésére ezeket az ünnepeket további felmondással biztosítják számára. Ez a szabály azokra az alkalmazottakra is vonatkozik, akik határozott idejű munkaszerződést kötöttek. Ha a szerződés lejártakor a határidő lejárta miatt fel akarják használni a nyaralásukat, akkor a nyaralás is megadható számukra, és a szerződés időtartamának lejárta napja a vakáció utolsó napja lesz az e megállapodásban rögzített feltételek. Így nincsenek tilalmak, korlátozások, további követelmények a fizetett szabadsághoz való jog igénybevételével a határozott idejű szerződéseket szerző alkalmazottak részéről. Ha a munkáltató kikerüli a szabadság megadását vagy a kártérítés kifizetését, akkor a felügyeleti hatóságokhoz, a bírósághoz kell fordulni.
