A "kompetencia" szó a latin "sompeto" igéből származik - elértem, találkozom. A kompetencia a szakember képessége, tudása, képessége és készsége, amelynek köszönhetően minden problémát megold, vagy eléri a kívánt eredményeket.
A személyzet értékelésekor a kompetencia a munkavállalók személyes és szakmai tulajdonságainak formai követelményeit jelenti. A vállalat a kulcskompetenciák bizonyos csoportjait írja elő a különböző személyzet számára, amelyek általában 5-9 jellemzőből állnak. Ezek szolgálnak alapul a vezetői döntések meghozatalakor kinevezés vagy elutasítás esetén. A joggyakorlatban ez a kifejezés egy adott testület vagy tisztviselő jogilag megállapított hatásköreinek körét jelöli. A kompetenciák típusai: - szakmai (utaljon egy adott technológiai folyamatra); - túl profi (utaljon a munkakörnyezet különböző elemeire - hatékony kölcsönhatás más alkalmazottakkal, képesség a munkájuk elvégzésére és javítására); - kulcs vagy alapvető (szükséges az új ismeretek megszerzéséhez, az új követelményekhez és helyzetekhez való alkalmazkodáshoz). A kulcskompetencia viszont még több típusra oszlik. A kommunikációs kompetencia a kommunikáció képessége és a szeretet. Nem szükséges mindent tudni, gyakran elég ismerni azt az embert, aki tudja a választ a szükséges kérdésre. A kommunikatívan kompetens ember könnyen összekovácsolja a kapcsolatokat, megszerezve a társadalmi tőkét. Az információs és kommunikációs kompetencia a kommunikációs kompetencia folytatása vagy kiegészítése. Csak a megfelelő emberek megismerése helyett az a képesség, hogy az információforrásokban - elsősorban az interneten - megtalálják a megfelelő válaszokat. A modern kommunikációs eszközök hatalmas lehetőségeket kínálnak. A társadalmi kompetencia a társadalom törvényeinek, szokásainak ismerete, az abban való életképesség. Az önmenedzsment az a képesség, hogy kezelje önmagát és az életét. A "kompetencia" kifejezést R. White amerikai szociológus használta először 1959-ben. A kompetenciát az egyénnek a környezettel való hatékony kölcsönhatásaként jelölte meg. A 20. század 70-es évek elején elvégezték az első komoly kutatást a kompetenciák fejlesztéséről. Abban az időben az alkalmazottak kiválasztását hagyományosan vizsgával hajtották végre - tesztelték az általános műveltségi tárgyak ismeretét, az amerikai történelmet, az angol nyelv szabályait és némi gazdasági ismeretet. De ennek a megközelítésnek komoly hátrányai voltak - a tesztek nehézek voltak a nyelvi kisebbségek számára, ráadásul a megszerzett pontok nem garantálták a sikert. David McClelland kidolgozta a viselkedési kompetencia koncepcióját, amely a sikeres vezetők viselkedését irányította. 19 általános kompetenciák listáját állították össze. 1989-ben meghatározták a vállalkozók, az eladók, a különböző szervezetek alkalmazottainak kompetenciamodelleit. A vezetői kompetenciák például a befolyásolás, az analitikus gondolkodás, az eredményorientáció, az önbizalom, a csapatmunka, az együttműködés és mások. Természetesen lehetetlen olyan ideális alkalmazottakat találni, akikben minden kompetencia harmonikusan fejlődik. Az egyenetlen fejlődés esetén egyes kompetenciák kiegészülhetnek másokkal. A kompetencia rendszer segítségével olyan feladatok oldódnak meg, mint a személyzet toborzása, értékelési tevékenységek, új alkalmazottak adaptálása, motivációs programok, személyi tartalék kialakítása, az alkalmazottak képzése és fejlesztése, valamint a vállalati kultúra fejlesztése. A kompetenciák értékeléséhez szakmai és pszichológiai teszteket, projektív technikákat, csoportos beszélgetéseket, üzleti játékokat és egyéb eseményeket használnak.
